Nem vagyok sebezhetetlen! Erre szerda este jöttem rá, amikor elmentem kipróbálni egy új edzést. A helyet nem írom le, mert lényegtelen. Mostanában többet edzek a Jógaligeten kívül, hogy új edzéseket próbáljak ki és tapasztalatokat gyűjtsek.
Ezzel a céllal mentem szerda este egy kettlebell szerű edzésre. Azért csak „szerű”, mert ennél az irányzatnál is gyrija-val (ez a súlyzó neve) kell edzeni, de magas az ismétlésszám, kevés a pihenő, szóval ez mégsem egy hagyományos kettlebell edzés.
Nagyon régen piszkálta már a csőröm a kettlebell. Ez is funkcionális edzés, elsősorban az izomerőt növeli, nem az izomtömeget, tehát nem leszel tőle nagy és lassú, ellenben a core izmokat nagyon dolgoztatja, növeli az ízületek mozgástartományát, koordinációt fejleszt és minden izom dolgozik a dinamikus gyakorlatok hatására.
Óvatos voltam, nem akartam elsőre kicsinálni a derekam, mert még nem dolgoztam füles súlyokkal és óra közben bizony sok az ízületi munka és az előre hajlítás amire nekem fokozottan figyelnem kell. Állóképességgel és izomerővel bírnám, de az ízületeket mindig fokozatosan kell az új mozgáshoz szoktatni.
Egészen az óra feléig jól ment a dolog, jól bírtam az intenzív gyakorlatokat, a sok ugrálást, spannolt a hangulat, majd jött a fekvőtámasz. Az a rohadt fekvőtámasz… Fiúknak 4x15, persze nem hagyományos módon, hanem a súlyzóra támaszkodva.
Második sorozat nyolcadik ismétlésénél kiborult alólam a súly, és bumm, mellkassal belevágódtam a golyóba. Elszédülhettem, mert nem nagyon emlékszem, hogy ez után mi történt. Lassan összekapartam magam a padlóról, kimentem a teremből és elborzadva láttam, hogy a bal kezemen a kisujjam kb háromszorosára dagadt. Valahogy a súlyzó alá került az is. A mellkasom lüktetett, alig kaptam levegőt.
Ahogy az adrenalin távozott, úgy egyre jobban megéreztem a fájdalmat és egyre tisztább lett az agyam. Lepergett előttem mit csináltam. Tök instabil pozícióban voltam, és direkt kis súlyt választottam az edzéshez. Egy 12-16-kg-os súly megtartott volna, de egy 6 kilós golyó nagyon kis felületen érintkezik talajjal. Életveszélyesen instabil, főleg amikor már fáradtan nem tudtam egyensúlyozni.
Lüktetett az ujjam, tuti törés, de az is lehet, hogy a bordám is elrepedt. A recepción dolgozók segítettek, szereztek jeget, és amíg vártam Timkára, addig szépen jegeltem az ujjam. Ez jó döntés volt, de ez csak később derült ki.
Elmentünk a balesetire, ekkor már teljesen tiszta volt a tudatom, bár levegőt nehezen kaptam. Imádkoztam magamban, hogy ne legyen bordatörésem, mert az minimum 3 hónap kényszerpihenő. Nem lehet gipszelni és lőttek a búvárkodásnak egy hét múlva…
A baleseti intézet tiszta horror volt. Az ajtón belül 20 éve megállt az idő. Az egyik sarokban egy rosszkedvű ember feküdt egy gurulós ágyon, mellette rendőr netezett egykedvűen. A röntgen előtt egy nő szenvedett, hol sírt, hogy üvöltött, szerintem még a baleset hatása alatt volt.
Meglepően hamar bejutottam, az orvos csak rám nézett, hozzám sem nyúlt és nyomás a röntgenbe. Ott egy halálosan egykedvű technikus dirigált engem, hogy merre forduljak, hova rakjam a kezem. Próbáltam vele beszédbe elegyedni, de immunis volt teljesen. Néhány nap után már én is antiszociális lennék éjszaka a balesetin egy ablaktalan szobában, ami ráadásul még halásos sugarakat is szór. A technika valószínűleg minőségibb volt a környezetnél, mert a lelet 5 perc múlva az előző orvosnál volt velem együtt.
A doki nyugodtan közölte, hogy sem a kezem, sem a bordám nem tört el. Egy tonna súly szakad le a mellkasomról, még az sem tudta a kedvemet szegni, hogy akkora zúzódás volt a kisujjamon és a mellkasomon, mint egy ház. Doki figyelmeztetett, hogy az ilyen mellkasi trauma esetén 10 napon keresztül minden nap rosszabb lesz mint az előző és utána kezdődik a lassú javulás.
Ez volt szerdán, ma péntek este van. A kezem csodálatosan gyorsan gyógyul. A bordáimmal nem vagyok ilyen szerencsés. Nem hittem volna, hogy a bordák ennyire kellenek az élethez. Minden mozdulat fáj, minden kabát felvétel egy örök emlék, rá kell készülni egy kocsiajtó nyitásra. A doki ígérete nagyjából bejött, tényleg nem nagyon javul a helyzet.
Ennek ellenére ma már edzeni is voltam. Igaz, hogy semmi jóga, vagy TRX, hanem felmásztam egy ellipszis trénerre és ott izzadtam egy órát. Ehhez nem volt szükség a bordáimra. Próbáltam mást is csinálni, de az rossz ötletnek bizonyult, már az első mozdulatra összegörnyedtem.
Kettlebellt nem erőltetem egy ideig, és legközelebb okosabb leszek, ha új edzést próbálok ki.
