Elmesélek egy történetet: nem is olyan régen volt egy kedves vendégünk, aki nem volt elégedett a szolgáltatásunkkal. Ezeket a kritikákat fogalmazta meg: kosz van a bejáratnál (ahol a cipőket hagyjuk), és nem lehet sehova leülni, hogy felhúzza a cipőjét. Mit reagálnál a helyünkben erre?
Ha most utólag hideg fejjel végiggondolom, akkor valami boldogító terápiát (pl pozitív szemléletű pszichoterápiát) javasolnék ennek a keserű, az életnek a negatív oldalait felnagyító, boldogtalan embernek. Mert biztosan tudom, hogy voltak pozitív tapasztalatai is nálunk, de ő nem ezeket vette észre.
Természetesen odafigyeltünk a kritikájára és többet takarítottunk a téli időszakban a recepció környékén, de nem vagyok biztos benne, hogy elégedetté tettük ezt az embert.
Nap mint nap tapasztalom, és bevallom, egyre jobban bosszant, hogy mindenki jobban tudja hogy hogyan élné a MÁSIK ember életét, hogy hogyan vezetné a MÁSIK ember vállalkozását. Nagyon gyakran értékeljük a körülöttünk lévőket, és a termékeket/szolgáltatásokat, melyeket igénybe veszünk. És kritizáljuk, ítélkezünk felettük, neadjisten címkézzük és sztereotipizáljuk őket. Anélkül, hogy ismernénk azt a kontextust, amelyben az adott ember éli az életét és vezeti a vállalkozását. Reális amit elvárunk másokkal kapcsolatban, vagy csak azért mondjuk, mert hozzá vagyunk szokva, hogy mondjunk valami kritikusat?
Ennél is fontosabb kérdés, hogy vajon saját magunkkal is ugyanilyen kritikusak vagyunk? Lehet, hogy csak a saját életünket / vállalkozásunkat nem tudjuk jól élni, jól vezetni?
A pszichológiának erre a kérdésre egyértelmű a válasza: az énvédő torzítás megakadályozza, hogy észrevegyük a saját szemünkben a gerendát - miközben a másikéban meglátjuk a szálkát is. Ahogy a Jógafesztiválon Kádár Zoli fogalmazott, „kevés ember gondolja magáról, hogy amit csinál, az hülyeség”. Az énvédő torzításnak számos formája van, ezeket most nem részletezem (majd egyszer megírom a pszichológiai témájú blogomban ;-)), a legtöbbnek az a lényege, hogy megőrizzük az énképünket akkor is, ha éppen valami őrült hülyeséget csinálunk. Mert a stabil, erős énkép segít abban, hogy előre tudjuk, hogyan fogunk viselkedni egy váratlan helyzetben, ez pedig biztonságot ad. Van viszont hátránya is.
(fordítás: Igazam van. / Nem értem. Nem tetszik. Ez rossz. Ez helytelen. Rosszul gondolod. Te rossz vagy. Mérges vagyok. Okkal támadok. Indokoltan támadlak meg. / Jó dolog, hogy igazam van.)
És nemcsak az, hogy másokat a saját igazságunk őszinte hitében bántunk. A stabil énkép hátránya az, hogy kialakul bennünk egy rögzült séma, egy látásmód, amit magunkénak hiszünk, ez a saját magunkról alkotott kép részévé válik. Nnnna ezen nagyon nehéz változtatni. És sok időbe telik. Hogyan lehet elindulni ezen az úton? Először érdemes rádöbbenni erre a jelenségre, mert ebből gyűjthetsz motivációt magadnak a változásra. Az önsimeret fejlesztése, tágítása biztosan szükséges hozzá. Az önismeret útja viszont nagyon fájdalmas lehet. Olyan dolgokra jössz rá magadról, amelyekről inkább nem szeretnél tudni.
Nincs két egyforma ember, ezért nincs két egyforma önismereti út sem.
Szerezhetsz önismeretet sok gondolkodással, a tudatosság síkján. Próbáld ki, hátha neked ez működik: mikor ráérsz, gondolkodj arról, milyen vagy. Miért viselkedsz így vagy úgy bizonyos szituációlban. Ha ismersz pszichológust, kérj tőle 1-1 tesztet, és töltsd ki, kérj róla visszajelzést. Fontos elmondanom, hogy a magazinokban lévő tesztek nem alkalmasak az önismeret fejlesztésére, inkább szórakozásra valók. Az igazi személyiségtesztek szerencsére nem találhatók meg az interneten sem (vagy legalábbis nem ingyenes formában).
Számomra könnyebb utat jelentett az önismerethez az az időszak, amikor relaxálni tanultam. Kétszer jártam végig az Autogén Tréning saját élmény tanfolyamát, de 10 év különbséggel. Az érdekes élményem az volt, hogy a tanulási folyamat is teljesen megváltozott, de én magam is átalakultam ennyi idő alatt. Viszont mindkét alkalommal olyan felismeréseim voltak magamról és a saját működésemről, melyhez csak gondolkodással nem, vagy csak sokkal több idő alatt juthattam volna. Rengeteg relaxációs módszer létezik, és mindegy, hogy melyiket választod (bár arra azért figyelj, hogy ne kerülj sarlatánok kezébe). Lehet ez pl. a Vipassana, az Autogén Tréning, vagy a jóga nidra.
Az önismereti utak között királyi út a jóga bármely ága. A matracon sokat tanulhatunk magunkról. Figyeld meg például csak ezt a 2 dolgot:
1. Mennyire mész el a saját határodig? Amikor igazít az oktató, akkor tud még mélyebbre vinni az ászanában, vagy csak pontosít? Ha nem tudod, bátran kérdezd meg óra után!
2. Mennyire vagy kitartó? Ha valami nem megy, feladod, vagy próbálkozol? Hányszor jógázol egy héten? Erről is kérdezd nyugodtan az oktatót óra után, mert kívülről is jól látható.
És még egy rövidítési lehetőség: figyeld nagyon, hogy mi az, ami más emberekben zavar. Úgy tapasztalom, hogy ez gyakran nem véletlen. Ha a pszichológia segítségével magyarázom ezt a jelenséget, azt mondanám, hogy ami aktuálisan saját magadban zavar téged, azt esetleg a körülötted lévő emberekre projektálod. Akkor legyél nagyon figyelmes erre, ha több emberben zavar ugyanaz a dolog (tulajdonság, szokás, stb). Vagy akkor, amikor valaki "hibája" nagyon nagy, indokolatlan indulatokat vált ki belőled. Talán Számodra is egyértelművé vált az írásomból, nekem például most sok gondolkodni- és relaxálnivalóm van a szálka-gerenda kérdéssel kapcsolatban ;-).
