Amikor elkezdtem jógázni, akkor hónapokig nem értettem a légzéssel kapcsolatos szigorú szabályokat. Örültem, hogy egyáltalán kaptam levegőt és el tudtam érni azt, hogy ne a számon keresztül lihegjek egy-egy nehezebb gyakorlat során. Megvalósíthatatlannak tűntek azok az oktatói tanácsok, hogy lélegezzek mélyeket és csak a légzésemre figyeljek.
Sok-sok gyakorlás után egyre jobb lett a helyzet, leadtam egy csomó felesleges ballasztot, nőtt az állóképességem és végre oda tudtam figyelni arra, hogy a légzésem az óra során mély és egyenletes maradjon. Ha Neked is gondod van még a légzés kontrollal, akkor csak türelemre és kitartásra van szükséged, mert néhány hónap jóga gyakorlás után a tested megszokja majd a pózokat és ha ide eljutsz, akkor egyre inkább tudsz majd arra figyelni, hogy mi történik a fejedben.
Erre érdemes törekedni, mert a légzésnek hatalmas szerepe van a jógában. Ebben az írásomban azokra a kézzel fogható pozitív hatásokra térek ki, melyeket könnyű a testi működéssel alátámasztani.
Ehhez azonban szükség van rá, hogy az idegrendszer két alapvető működését megértsük:
A szimpatikus idegrendszeri működés segít minket, embereket abban, hogy túléljünk egy éles szituációt, amikor például a kardfogú tigris üldöz minket. Ilyenkor az alábbi élettani folyamatok történnek:
- a szívünk hevesebben kezd kalapálni, ezáltal nő a vérnyomás, a szív a vért az izmokba pumpálja, ezáltal nő az izomtónus
- a testben adrenalin szabadul fel, a légzés szaporává válik, a pupillák kitágulnak, a türelmetlenség és az agresszivitás nő és olyanokká válunk, mint egy felhúzott rugó.
Ilyen állapotban készen vagyunk arra, hogy elfussunk vagy támadjunk. Ha a szimpatikus idegrendszeri hatások erősödnek, akkor az immunrendszer blokkolódik, mivel minden energia a fizikai erőkifejtésre kell. A testünk nem tudja ezt a helyzetet sokáig fenntartani, mivel ez egy nagyon kiélezett, túlpörgetett állapot.
Amikor fitness órára megyünk, akkor lényegében ezt az élettani folyamatot hozzuk létre mesterségesen és kihasználjuk, hogy testünk az evolúciós örökség miatt ugyanúgy dolgozik, mintha egy ragadozó elől készülnénk elfutni.
A paraszimpatikus fázisban pont az ellenkező irányú folyamatok kerülnek előtérbe:
- a szívverés és a légzés lassul, az izomtónus csökken, a vér a belső szervekbe áramlik
- a pupillák szűkülnek, az immunrendszer aktiválódik, a test regenerációs folyamatai erősödnek, viselkedésünk nyugodtabbá válik.
Ha egy jóga óra még nehéz nekünk fizikailag, akkor az a testből szimpatikus idegrendszeri választ vált ki, ha azonban már edzettebbek vagyunk, akkor a szimpatikus hatások is egyre erősebben jelentkeznek. Egy jól felépített jóga órán mindig van olyan rész, ahol a test küzd egy kicsit a nehezebb gyakorlatok miatt. Ilyenkor a szimpatikus folyamatok erősödnek, de ez az állapot csak egy adott ideig „egészséges”, ezért szükség van olyan gyakorlatokra is, ahol a paraszimpatikus hatások dominálnak, azaz befele fordulunk, nyugodtabbá válunk, nem terheljük az idegrendszerünket és a testünk regenerálódik.
A légzés képes a nem tudatos cselekvéseket tudati szintre hozni. Azért lélegzünk ki a nyújtásuk előtt, hogy erősítsük a testünk paraszimpatikus reakcióját, azért, hogy izmaink elernyedjenek és így a nyújtás hatékonyabbá váljon és csökkenjen a sérülés esélye.
Erőkifejtést igénylő gyakorlatoknál is használjuk a légzést, hogy növeljük az izmok erőkifejtésének a képességét. Ha egy kicsit figyelsz magadra, akkor észre fogod menni, hogy egy nagyobb súly emelése előtt tudattanul visszatartod a lélegzeted egy pillanatra, mert a test így erősíti a szimpatikus idegrendszeri hatást és így készít fel az erőkifejtésre.
A paraszimpatikus működés erősödésével során javul immunrendszerünk működése, nyugodtabbá, kiegyensúlyozottabbá válunk, javul az emésztésünk. Ez a fizikai állapot úgy is kialakul, hogy lefekszünk a TV elé, de ilyenkor csak egy felületes mélységet érünk, mert az agyunk folyamatosan dolgozik. Egy jóga óra annyival nyújt többet, hogy a jól válogatott fizikai és relaxációs gyakorlatoknak segítségével mélyebb rétegekbe jutunk és az óra végére megszabadulunk attól a stressztől amit az óra előtt gyűjtöttünk magunkba.
A tudatos légzés tehát növeli erősiti a paraszimpatikus idegrendszeri működést és segíti a koncentrációt, mert figyelmet kíván és így kiszorítja a hétköznapi gondolatokat az elménkből és így nyugtatja az idegrendszerünket. A légzés a finom energetikai gyakorlatok, a meditáció és relaxáció alapja is, de erről majd egy másik alkalommal lesz szó.
Remélem, hogy ezen rövidke is írás alapján is látható, hogy a légzésnek milyen fontos szerepe van a jógában. Ha legközelebb belépsz a jógaterembe, vagy elkezded egy gyakorlat közben kapkodni a levegőt, akkor gondolj arra amit itt olvastál és mélyítsd a légzésed. De ezt úgy is fogod hallani a következő órán egy párszor.. :-]
